PÁTY FALUKÖZÖSSÉGÉRT ALAPÍTVÁNY
Az alapítvány közhasznú, tartós közérdekű célú, önálló jogi személyiséggel rendelkező alapítvány.
Alapításának éve: 1994.
Az alapítvány székhelye: 2071 Páty Rákóczi u. 13.
Adószám: 18663468-1-13
Az alapítvány célja és tevékenysége:
1/.A Helytörténeti gyűjtemény elhelyezése, gondozása, kiállítása, a gyűjtemény folyamatos növelése.
2/. Hagyományőrző és kulturális célú szakkörök szervezése, létrehozása, támogatása.
Ehhez kapcsolódóan a község tehetséges fiataljainak támogatása a tehetségük kibontakozásához, tanulásukhoz segítségnyújtás
Amatőr és hivatásos művészek számára fellépési, szereplési és kiállítási lehetőség létrehozása.
3/. Az alapítvány székhelyének szolgáló tiszttartó ház műemlék jellegű épületének felújítása,
s annak állagának a további megóvása, belső tereinek célszerű kialakítása, berendezése.
4/. A község kulturális életének fejlesztése az épület és kertjének szellemével összhangban.
5/ A község műemlékeinek, műemlék jellegű épületeinek, tárgyainak megóvása.
6/ Kulturális rendezvények, irodalmi estek szervezése.
7/ Az alapítvány támogatja a természetvédelmet, a szabadidősportot, az egészséges életmód megteremtését célzó tevékenységet.
8/ Az alapítvány ösztönzi és támogatja a szebb, rendezettebb település-arculat kialakítását.
9/ A fenti célok megvalósításában az Alapítvány kapcsolatokat épít ki, és ápol más társadalmi szervezetekkel.
Az Alapítvány kezelő szerve 9 fős Kuratórium.
A 12. században, Bécsben épült egy bencés monostor, eredetileg ír szerzetesek számára . A legfőbb feladata a többi „skót” apátsághoz hasonlóan a Szentföldről hazatért zarándokok elszállásolása és pasztorálása volt.
A 15. század elején az ír szerzeteseket németek váltották fel. Az apátság a század végére gazdaságilag megerősödött, olyannyira, hogy több apátját bécsi segédpüspökké is kinevezték. Kedvező körülmények vezettek oda is, hogy az apátság a török kiűzése után magyarországi bencés apátsági birtokokhoz is jusson, így az egykori, ősi telki apátság birtokát is.
A Szent István királyról nevezett telki apátság első említése 1198-ból való. Telkit a későbbi évtizedekben, több birtokperben is bencés apátságként említik. Végül kegyurai elhagyták, és IV. László 1277-ben összes javaival együtt a Nyulak szigetén álló domonkos apácáknak adományozta.1397-ben az apátságot az esztergomi érsekség joghatósága alatt álló monostorok között említik, 1455-ben pedig a kegyuraság terén következett be újabb változás: V. László a Garaiaknak adományozta Telkit. Hunyadi Mátyás 1465-ben az apátságot, egyik legbuzgóbb diplomatájának, Sándor ragusai származású szerzetesnek adta, aki több más javadalommal együtt birtokolta Telkit. Újabb változást hozott az 1516. év, amikor II. Ulászló a Szent Márton-monostor (Pannonhalma) elöljárójának adományozta Telkit a kegyurasággal együtt. Buda elfoglalása után az apátság olyannyira elenyészett, hogy egy évszázad múlva már a pontos helye, sőt a neve is feledésbe merült: Pázmány Péter Gönc és Telkibánya közé tette,a pannonhalmi főapátok pedig 1649-től a Szent Keresztről nevezett telki apáti címet adományozták kegyúri joguk alapján. A helyzetet tovább bonyolította, hogy az uralkodó ettől függetlenül továbbra is adományozta a Szent Istvánról nevezett
telki apáti címet. A század végén a főapáttól Torkos Imre pannonhalmi szerzetes nyerte el az apáti címet.
Eközben azonban a bécsi skótok sem tétlenkedtek, és a Magyarországgal szomszédos több tartomány bencés, ciszterci és premontrei monostoraihoz hasonlóan ők is bejelentkeztek az egykor volt magyarországi szerzetesi birtokokra. Így 1700 elején Faber Sebestyén (Sebastian Faber) bécsi skót apát saját személyére el-
nyerte I. Lipóttól a telki apátságot minden hozzá tartozó javaival együtt, 1702-ben pedig az uralkodó hozzájárult ahhoz, hogy a bécsi skót apátság „örök időkre” bekebelezze Telkit. Ami Torkos apátnak nem sikerült, azt elérték a skótok: felkutatták az apátsághoz tartozó falvakat, Telkit, Pátyot és az ekkor lakatlan Budajenőt, valamint Kozárom pusztát.
Az apátság megszerzésétől kezdve a bécsi szerzetesek legfőbb tevékenysége a birtokok visszaszerzésére és a gazdálkodás megindítására irányult, hogy az új apátság kitermelje az újjáépítéséhez szükséges összeget, és lehetőség szerint hasznot is hajtson anyakonventjének. A birtokok visszaszerzésénél az ilyenkor szokásos
nehézségbe ütköztek: a török idők során összekuszálódott birtokviszonyok miatt az apátság vélt és valós birtokait idegen tulajdonosok tartották kezükben.
Telkit, Budajenőt, Pátyot és Kozáromot 1698 óta báró Kurtz Ignác József budai kamarai adminisztrátor birtokolta. Ő csak sok huzavona után, Kollonich Lipót esztergomi érsek közbenjárására volt hajlandó lemondani róluk, kárpótlás fejében.
A birtokok körüli pereskedések azonban később sem szűntek meg: az 1720-as években a Muslay család támadta meg a telki apátság birtokjogát Budajenőn, és még korábban 1714.április 25-én Lakovich László megyei alispán a Páty birtokot kettéosztja, alsó sor apátságé, felső sor a Bosnyák örökösöké, a Koháryaké.
Pátyon 1779-ben említik először az itt épült két házat: a nagyobbikat az itteni gazdaságot irányító apátsági tisztviselők, a kisebbiket a tanító használta. Mint láttuk, Pátynak csak a felét birtokolta az apátság, és itt kevés katolikus hívő lakott. Ők egyházkormányzati szempontból nem az apátsághoz,hanem a torbágyi plébániához tartoztak. 1779-ben azonban Pátyon is hozzáfogtak a templomépítéshez, melyet az apátság finanszírozott.Alapkövét 1779.május 21-én Pointeur Beno, a telki skót bencés főapát helyezte el.
A telki apátság Pátyi birtokainak irányítására, a megbízott tiszttartók részére emeltetett épület egy klasszicista stílusú kúriaszerű épületet.
Az épület méretei: 28m hosszú; 9,5m széles; 7,4m magas
A boltíves borospince 19m hosszú; 3,7m széles; 3,1m belső magasság
Az épület és a majorság tervrajza:
A szerzetesek telkiben 1882-ben befejezték működésüket, visszaköltöztek Bécsbe, és a telki apátság területe, mint vallási és közalapítványi birtok élt tovább, a gazdaságot a mindenkori tiszttartó irányította.
A kúriát 1945-ig a M. kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatóinak a gyakorlati képzését vezető intézők lakták. A Pátyiak ezért „tangazdaságnak” vagy „uradalomnak” hívtak.
Hazánkban az agrártudományok rendszeres oktatása 1920-ban a Budapesti Tudományegyetem Közgazdasági Karán kezdődött, majd pedig a Műegyetemen folytatódott.
A gazdaság területe kezdetben 771, 1937-től 791 kh volt. Holdanként 150 kg búzának megfelelő haszonbért kellett érte fizetni a Királyi Közalapítványnak. Vasútállomása és rakodója a 6 km-re fekvő Torbágy volt, a személyforgalmat a Budapest-Zsámbék autóbuszjárat bonyolította le. Az új kísérleti és tangazdaság igazgatója Reichenbach Béla professzor, első intézője Zsolnai Endre volt. Zsolnai későbbi távozása után az intéző Pátzay József, segédtisztje Sófalvy Lóránt, a számvevő Jakab Bálint.
A tangazdaság a szabad váltógazdaság szellemében szerkesztett vetésforgók keretében termesztette a búzát, tavaszi árpát, cukor és takarmányrépát, korai burgonyát, kukoricát, borsót, lencsét, bükkönyt, lucernát. Kisebb területen kísérleti növényeket is termesztettek a hallgatóknak bemutatására.
A gazdaság villamosítva volt, gépekkel, öntözőberendezésekkel rendelkezett. A pangó vizes területeket alagcsövezték és öntözött zöldségkertészetet rendeztek be rajta. Üvegházakban, melegházakban primőrök termesztése folyt. Az igásállat állomány 30 hidegvérű ló, 4 pirostarka ökör,75 pirostarka tehén A törzsbika telivér szimentáli fajta volt. A tehenészet az országos tejelési versenyben kiváló helyezéseket ért el. A sertésállomány 1943-ban elérte a 60 db.-ot a tenyészkannal együtt. A juhállomány 350 hazai fésűs merinóból, cigájából, és a nemesített német parlagi juhból állt.
A tangazdaság fejlesztésére 1940-ben 40 000 P kölcsönt vettek fel, mert a tangazdaság jövedelme a haszonbérfizetésen felül továbbfejlesztésre és a tudományos kísérletek fedezésére is lehetőséget adott.
A prosperáló gazdaságot 1945 tavaszán bezárták, mert a Királyi Közalapítvány birtokot 1945 tavaszán földosztással megszüntette a falu.
De az a közel 20 év, amely idő alatt a Tangazdaság működött, szintén meghatározóvá vált a község életében. Az itt dolgozó intézők, az itt tanuló gazdatisztek,a hallgatók, a segédtisztek,a gazdálkodáson túl, személyes jelenlétükkel, tevékenységükkel sokat tettek a falu közösségének.
1944 nyarán a magyar katonaság segítségével akadályozták meg, hogy a németek a tangazdaság állatállományát és takarmányát nyugatra szállítsák. 1945 után volt pártház, gondnoki lakás, rendőrlakás, KISZ-klub. Az 1980-as évek végén a Petőfi Mg. Tsz tulajdona lett, és a Biatorbágyi Mezőgazdasági Szakiskola kollégiumaként működött 1993-ig, amikor Páty Önkormányzata közösségi célra megvásárolta, és 1994-ben a Páty Faluközösségért Alapítvány kezelésében adta. Az alapítvány fő célkitűzése a hagyományok ápolása mellett, a község tehetséges fiataljainak támogatása a tehetségük kibontakozásához, tanulásukhoz segítségnyújtás. Amatőr és hivatásos művészek számára fellépési, szereplési és kiállítási lehetőség létrehozása. Valamint az alapítvány székhelyének szolgáló tiszttartó ház műemlék jellegű épületének felújítása,
Itt helyezték el a Helytörténeti Kiállítást, amely látványos keresztmetszetet nyújt Páty történetéről az ősidőktől napjainkig
Helytörténeti Gyűjteménynek és különböző kulturális eseményeknek ad otthont, pincéjében pedig 2011 óta a Pátyi Borkultúra Egyesület szervez programokat.
